Maga az élet

Testek száradó szagától
izzó morcos világ
dolgos kezektől gyászol
sírhelyen a virág

Mázas ős-felhők feletted
repedések habja
eső szagra felébredhet
az éj sötét magja

Szorítón ölel a fény
vakítja zajos kedvét
talpunk alá vetett árnyék
növeszti sötét tervét

Élet maga mi felnégyel
elnyújt piszkos érvekre
hűs ágy a várandós vegyjel
megköt véges évekre