Ígéret

A lét, mintha nyughatatlan rohanna,
egyenest a Napba, hogy azt befogja,
napkeltét vár lobbanó lelkedbe,
fény függönyét zárja kicsiny szívedbe.
Hogy fény felé fuss megint s újra.

A lét, mint fényeket faggató alak,
elvakult, nem megy le torkán falat,
ha kultúréhsége tompít látásán,
éldegél ezer évek hamis másán.
A magába vetett hit, jócskán elmarad.

Létünk analóg marad más szaván,
ahogy vad ló száguld szembe sztrádán,
oly könnyű a péppé zúzott ígéret,
úgy is, hogy időről-időre megéghet,
Ebbe süllyed halála a bölcsek árán.