Előbb az ember, aztán úr van,
nem kell hinnie még az Úrban,
gyermeki lélek, mint csíkos vadkan,
nyelvének első szava nagyot durran,
Aztán nyíló virág lesz hallgatagon,
amíg igazságérzet nem ül bakon,
mikor aztán megrázza subáját,
hazugság is elhagyhatja száját.
Ha nem olyan penge az esze,
nagy szája lesz fárasztó nesze,
de ha tárul a nagy végtelenség,
kicsi csodák lesznek naplementék.
Ha hit felé tárul a panoráma,
nem lesz a butaságának határa,
bár a lélek erősségét learatja,
testét így is, úgy is pornak adja.
Utóbb utazó, halállal a bakon,
megszállja a bölcs, bánat nyugalom,
közben simul kor ránca arcán
fekvő adat lesz nem-lét piacán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése