Ma is felkelt a reggeli Nap,
kiütve a sötétséget,
csak a hóesés szokatlan.
A zárt ajtók mögött
feszíti a kacagások sóhaját,
ma megint egy nap nyög,
hol betérők értetlensége szokás.
A parkoló nedves kövére
ipszilont írnak a kerekek,
hogy a kötelező fékezések,
indexek és gáz után elinduljanak
az ismeretlenek számára
követhetetlen csillagtúrára.
Központi zárak csipognak,
mint megannyi madárszó
vízhangja, város ketrecében,
urbánus szabadságba vetett,
szegénység könnyével locsolt,
burjánzó magról kelt
stadionok tövében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése