Vigad vad

A csend sugdossa füledbe
homokszemnyi percek
koppanását az idő padlóján
egy kis múlt akad torkán
és puha szónoki széna
derékaljnyi otthoni téka
kacsint egy esti számadó
gyúrt vékát a koppanó
rekedten rikoltó kakukk
tízet üt hétkor uk-muk-fuk
közben inga veri a szöget
vajként olvadó jövődet
részeggé áztatja a padló
és a dohos légben bántó
szív-csakrákat bódít el
éjfélre éhes estebéddel
szőrös varasodott szemek
álmoknak adnak helyet
míg él a fény folyó csíkban
elzárja csapját az élő sírban

jót kacag bánat gyásza
a születések jó vadásza
a síró puskája koncertjén
vigad vad ember erején