A boldog napok, mint eső
csepegnek forró márványra
és a szelíd csend csillan elő
korhely étek, mint bátor velő.
A mosoly ránca, mint szél
lebbenti a kor fűzfa fátylát,
kövült korszak víziója él
lenyugvó szemünk szélén.
Aura fogyatkozást mímel
a test latens holdak mentén,
hangulat szőnyeggel rímel
élet bujasággal, s bő kinccsel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése