A Föld Kutya éve

Kutya éve vonít be szobánkra
és bosszantó napjainkra,
örök kritikák visznek táncba;
a cél elérhetetlen partjaira,
vagy a napi siker dagályra.

Talán a vita emel új tornyot,
aki lejtőn gáncsol gurulót hiába,
önnön-magának állít dombot
rontó gondolatnak gúnyos árnya;
friss festékes, lélek rongyot.

Kissé dőlt tornyok magasába,
belénk fojthat szót, eredményt,
elsüvíthet ott idők vitorlája,
beárnyékolhat sikerélményt;
s utazókként úszunk mába.

Hangok és színek víg-játéka
az élet minden egyes perce,
erő figyelhet portékánkra,
de sosem elég a sikerre;
idő visz vissza más tájra.

A siker nem a győzelem;
siker a veszteség elmaradása.