Igen és nemek

Belecsúszik kapcsolatokba a harag
a közélet tűrt természetességével
át ott rákfenés gondolatok lépnek
ártó mennyekből lesz az ős átok
tán a megbocsájtható vétek és halál
sors selejtezőket soha sem feledhetőket
hiába plakátolt szíve vagy józanuló ész
ledarált csont húsa mészként felkenve falon
hangos fájdalma veríték ablakszemen
ajtón kopogtató fájdalomnak koppása 
szeretés szeren aknával telített tető
hova eltemet ős feledést felforgatón
igen és nemek erdeje elveszítik
üveges valóság izotóp energiáját
csak a végtelenek teleszórt törzsök
fosszilizáló ami emlékezni hagy itt...