Egy biztos

Hajamon az elmúlt évek világítanak,
gyermekkorom sikátorából élek,
otthon az izzó petárdák múltja,
egy az egyben besötétedik a test.
Ruhámon gyűrött utam térképe,
hol leszakadt gomb a fájdalom,
csorbult csészéből keserű kávé...
Kicsi a város, ahogyan az élet,
borítékolható a végjelentés,
a jelen egy fénykép, rögzül
a múltat nem lehet fotózni,
sértettséget sem lehet tisztítani,
mint csempe közül a vízkövet.
Egy biztos; a tartós tél megszűnik
számomra is, mikor majd távozom.