Optikai

Néma a fal, kivágták a nyelvét,
nyakatlan, nem vágják a torkát,
eső mossa alapját szerteszét,
mozdulatlanság ünnepli a tornát.

Vékony vonalakból áll a világ,
dagadtsága is csak logikai,
fénytől hízik színre a virág,
pedig egy a szín; az optikai.

A temető csendben vár,
fák ágai, később a gyökerei,
véred sírkő alatt néma már,
nem követel, az esőt nyeli.