Pokolban

Hiába vigyorgok fültől-fülig,
te csak könnyeket látsz arcomon
bohóc vagyok végső ítéletig,
csak kívülről komolyodom.

Akik csak bántottak mindig,
akkor mikor virágoztam,
ezután majd azt irigylik,
hogy száradok a koromban.

Rég elbuktam már
anno almával, Ádámmal,
ha bölcsebb akkor e pár,
Isten lennék most almafával.

A romantika nem művészet,
csak a cifra szavak bábja
egész kor egy giccs enyészet
évszázadok kurta kárja.

Az észak meghódította délt
mi közte van még élhető,
egyenlítőn fújó forró szélt,
nem bírja semmi ehető.

Bevallom sok vágyam bűnét,
haragot, hanyagságot, büszkeséget,
nem állom ki a halál tüzét,
s pokolban bérlek békességet.